Ugrás a főmenühöz Ugrás a tartalomra

Hogyan szolgálja az akadálymentesítés mindannyiunk érdekét?

A 21. század talán az érzékszervi, szellemi fogyatékkal élők és a fizikai nehézségekkel küzdők számára rejti a legtöbb – ma még kihasználatlan – lehetőséget. Az emberiség történelme során most először látszik esély arra, hogy technológiai vívmányainknak köszönhetően a hallás-, látás-, mozgás- és értelmi sérültek (valamint mindeme fogyatékosságok egyike-másikában potenciálisan érintett idős emberek) egészséges társaikkal közel egyenértékű önállóságot élvezzenek.

A számítástechnika és az internet adta lehetőségek, ha helyesen élünk velük valódi demokráciát teremthetnek azáltal, hogy mindenki számára biztosítják az információhoz és a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést, ily módon pedig a fogyasztó és a szolgáltató közös érdekét szolgálják azzal, hogy elősegítik e két szereplő egymásra találását. Ha az elektronikus szolgáltatásokat nem tesszük számukra teljes körűen hozzáférhetővé, nem csak nehézségekkel küzdő felhasználókat fosztjuk meg az önálló és teljes értékű cselekvés örömétől, hanem profitorientált vállalkozásként jelentős mértékű haszontól esünk el. A bármilyen mértékű fogyatékossággal élők igényeinek kiszolgálása ezért nem egyszerűen jócselekedet, amellyel a társadalmi felelősségvállalás iránti elkötelezettségünket igazolhatjuk a világ előtt, hanem számokban kifejezhető piaci előnyt is jelent.  

Ma Magyarországon ugyanakkor mindez még nem általánosan elterjedt vélekedés. A mindennapi életvitelükben akadályoztatott emberek a mai napig marginális tényezőkként kezelendők a legtöbb fórumon. Ha mégsem, hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha mi tennénk szívességet azzal, hogy figyelembe vesszük igényeiket. Ennek megfelelően a vállalkozások is általában tehernek, idő- és pénzpocsékolásnak élik meg az akadálymentesítéssel kapcsolatos teendőket. Ennek pedig az az egyetlen oka, hogy végletesen alábecsülik e társadalmi csoport nagyságát és igényeit, ezáltal pedig fogyasztói potenciálját. Nem várnak kézzel fogható előnyt, még kevésbé anyagi hasznot az akadályoztatott felhasználó eléréséből. El kell ugyanakkor ismernünk, hogy ezért nem kizárólag maguk a cégek és szervezetek felelősek, hanem az a társadalmi közeg is, amely nehézségekkel küzdők rejtőzködését támogatja, és amelynek köszönhetően még megfelelő szókincsünk sincsen a különböző fogyatékosságok által érintett emberek megnevezésére. Legtöbbünk azt sem tudná meghatározni, milyen mértékű fogyatékosságtól sorolhatunk egy személyt az önálló mozgásában vagy cselekvésében korlátozottnak, így számarányukat sem tudjuk hitelesen megbecsülni.

Márpedig egy szolgáltatónak ezekre az információkra mind-mind szüksége volna ahhoz, hogy felmérje e jelentős méretű felhasználói, fogyasztói csoport nagyságát. Erre azonban csak akkor nyílik mód, ha nagyobb láthatóságot biztosítunk számunkra, ha a technológiai fejlődés kínálta lehetőségekkel élve beengedjük őket a korábban csak az egészségesek számára fenntartott terekbe, legyen az on- vagy offline.

Közös társadalmi cél, hogy minél több honfitársunk váljék önálló cselekvésre képes személyiséggé, hiszen amellett, hogy az autonóm ember kevesebb terhet ró a társadalom egészére, a kiszolgáltatottság frusztráló érzésétől is mentes, ebből következően boldogabb és kiegyensúlyozottabb, így produktívabb is. Ehhez az önállósághoz vezető egyik legkézenfekvőbb út pedig az infokommunikációs akadálymentesítés, melynek népszerűsítését mi is elsődleges célként határoztuk meg.

Oldal tetejére